Megmondom őszintén, nézhettek bolondnak, de engem tényleg minden egyes nap teljesen le tud kötni az, hogy a természetet csodálom. Már írtam róla, hogy ez a csodálkozás azért egy idő után nyugodtabb érzelmekké alakul át, de megmarad akkor is valamilyen formában, ha minden nap ugyanazt a tájat…
Ahogy azt már jól kifejtettem egy előző bejegyzésben, egyáltalán nem gondolom, hogy az önkéntesség mindenkinek való. Szükséges, vagy legalábbis célszerű hozzá önismeret, alázat, rugalmasság, nyitottság, befogadókészség, felelősségvállalás, szociális érzékenység, életrevalóság, változástűrés, és még…
Ugyan már tavaly télen, egész pontosan mikulás napján tettünk látogatást önkéntes-társammal Trondheimben, most visszanéztem a képeket és felidéztem, milyen király is volt, úgyhogy gondoltam, végre itt lenne az ideje meg is mutatnom őket. Azóta voltam Osloban és Alesundban is, de még mindig Trondheim…
Paradicsomnak hívom, de ma már nem úgy nézek rá igazából. Néha még rá tudok csodálkozni úgy, mint a paradicsomra, de nekem már mást jelent a táj. És képeslapnak hívom, mert valaki így kommentálta a fotóimat, hogy egy képeslap az életem :D Norvégia tényleg egy képeslap. Akárhova mész, midenhol…
Voltak napok, amikor a legnagyobb lelki nyugalommal néztem, ahogy a többiek beugrálnak az óceán 9-12 fokos vizébe a stégről. Bohókásnak, meggodnolatlannak véltem az első ugrásukat. Kicsit még féltettem is őket, és őrültnek gondoltam az ötletet - beleugrani? a stégről? Ebbe a vízbe? A hidegbe? Csak…
Először is jobb a legelején tisztázni, hogy a helyzet bonyolult lesz, mert igényel némi önismeretet. Az önismeret meg fájdalmas tudomány, és nem mindenki szeret élni a lehetőséggel, hogy reálisan tekintsen önnön magára.
Aztán azt is fontos tudni, mielőtt tovább olvasol, hogy önkéntesség alatt én…
Miután felidéztem, hogy mi mindent gondoltam a norvégokról néhány nap után, jöjjön a folytatás: elfilozofálás a külföldi létezésről, a saját és a norvégok hétköznapjairól és az önkénteskedésről. Még a néhány így eltelő hónap, és az akkor átélt helyzetek sem voltak elegek ahhoz, hogy meglássam "az…
A függetlenség napját 2 évvel ezelőtt a magam részéről felruháztam egy igen speciális tartalommal. Függetlenné akartam válni egy függőségemtől. Két éve ezen a napon, július 4-én méltóságteljesen letettem a cigit. Ezt több hónapos gondolkodás, pontos céldefiniálás, magamat erősítő napi szintű…
Nagyon érdekes volt visszaolvasnom, hogy mit gondoltam mindössze 9 nap után a norvégokról. A lelkesedés, az újdonság öröme, és a rózsaszín szemüveg azóta persze elillant, de az érzésekre emlékszem. A rengeteg rácsodálkozásra, és pozitív képekre. Épp ezért most felelevenítem ezeket a legelső…