Szóval azon gondolkozom egy ideje, hogy ki is vagyok. Egy évet éltem Norvégiában - vajon ettől kivándorló lettem? Aztán egy év után visszajöttem.. akkor most viszont egy visszavándorló vagyok? Utazó vagyok? hát tulajdonképpen utaztam sokat.. de szerintem egyik sem vagyok mégsem. Egyiknek sem érzem…

Ahogy azt már jól kifejtettem egy előző bejegyzésben, egyáltalán nem gondolom, hogy az önkéntesség mindenkinek való. Szükséges, vagy legalábbis célszerű hozzá önismeret, alázat, rugalmasság, nyitottság, befogadókészség, felelősségvállalás, szociális érzékenység, életrevalóság, változástűrés, és még…

Először is jobb a legelején tisztázni, hogy a helyzet bonyolult lesz, mert igényel némi önismeretet. Az önismeret meg fájdalmas tudomány, és nem mindenki szeret élni a lehetőséggel, hogy reálisan tekintsen önnön magára.  Aztán azt is fontos tudni, mielőtt tovább olvasol, hogy önkéntesség alatt én…

Miután felidéztem, hogy mi mindent gondoltam a norvégokról néhány nap után, jöjjön a folytatás: elfilozofálás a külföldi létezésről, a saját és a norvégok hétköznapjairól és az önkénteskedésről. Még a néhány így eltelő hónap, és az akkor átélt helyzetek sem voltak elegek ahhoz, hogy meglássam "az…

Nagyon érdekes volt visszaolvasnom, hogy mit gondoltam mindössze 9 nap után a norvégokról. A lelkesedés, az újdonság öröme, és a rózsaszín szemüveg azóta persze elillant, de az érzésekre emlékszem. A rengeteg rácsodálkozásra, és pozitív képekre. Épp ezért most felelevenítem ezeket a legelső…