Megmondom őszintén, nézhettek bolondnak, de engem tényleg minden egyes nap teljesen le tud kötni az, hogy a természetet csodálom. Már írtam róla, hogy ez a csodálkozás azért egy idő után nyugodtabb érzelmekké alakul át, de megmarad akkor is valamilyen formában, ha minden nap ugyanazt a tájat…

Ugyan már tavaly télen, egész pontosan mikulás napján tettünk látogatást önkéntes-társammal Trondheimben, most visszanéztem a képeket és felidéztem, milyen király is volt, úgyhogy gondoltam, végre itt lenne az ideje meg is mutatnom őket. Azóta voltam Osloban és Alesundban is, de még mindig Trondheim…

Paradicsomnak hívom, de ma már nem úgy nézek rá igazából. Néha még rá tudok csodálkozni úgy, mint a paradicsomra, de nekem már mást jelent a táj. És képeslapnak hívom, mert valaki így kommentálta a fotóimat, hogy egy képeslap az életem :D Norvégia tényleg egy képeslap. Akárhova mész, midenhol…

Nagyon érdekes volt visszaolvasnom, hogy mit gondoltam mindössze 9 nap után a norvégokról. A lelkesedés, az újdonság öröme, és a rózsaszín szemüveg azóta persze elillant, de az érzésekre emlékszem. A rengeteg rácsodálkozásra, és pozitív képekre. Épp ezért most felelevenítem ezeket a legelső…