Megmondom őszintén, nézhettek bolondnak, de engem tényleg minden egyes nap teljesen le tud kötni az, hogy a természetet csodálom. Már írtam róla, hogy ez a csodálkozás azért egy idő után nyugodtabb érzelmekké alakul át, de megmarad akkor is valamilyen formában, ha minden nap ugyanazt a tájat nézem. 

Ennek ellenére, amikor Zsolt ellátogatott ide augusztus elején, spontán megterveztünk egy 700 km-es körtúrát az országban, hogy azért néha valami újat is lássunk :D Hozzá kell tenni, hogy tavaly ősszel 2 hetünk volt rá, hogy bejárjuk együtt a közvetlen környék látványosságait, szóval most eggyel távolabbra gondoltunk menni ketteskén, akár csak pár napra. Nekem sem volt még részem ilyen roadtripben itt egy év alatt, úgyhogy én is izgatottan vártam. 

Így született meg a nagy terv

Volt 2 szabadnapom egyhuzamban, ami + 2 fél nappal együtt előtte és utána már tulajdonképpen 3. Ebbe az időbe nem fér bele olyan rengeteg dolog, szóval azt gondoltuk, kizárhatjuk a repülést, és a hosszú buszos-vonatos, netán átszállásos utazásokat. Adódott hát az ötlet, hogy béreljünk kocsit 2-3 napra. Elkezdtük nézegetni az árakat. Eléggé elhültünk, szóval arra gondoltunk, ha ezt mind kifizetjük, alhatnánk a kocsiban legalább, vagy ha tényleg nagyon olcsón találunk kempinget, akkor ott a legolcsóbb opciót megragadjuk... de éreztük, hogy akármit csinálunk, itt az olcsó sem olcsó. Couchsurfinget nem lett volna időnk megszervezni.

TIPP következik: azt találtuk ki végül, hogy a kocsit 48 órára béreljük ki, de 3 napra osztottuk el a távot, délutántól délutánig. Ezzel spóroltunk is, mert 2 napi bérleti díjat kellett fizetni csak, és így tudtunk a legtöbbet haladni, látni, és vezetni.

 A végleges útvonal is kialakult közben, amit befolyásolt, hogy én 1 éve gyűjtögettem a "meglátogatnám" zászlócskákat a google mapsemen a vendégek és ismerőseim ajánlásaival, és igyekeztem ebbe az útba minél több zászlócskás helyet belesűríteni. 

A másik szempont az volt, hogy ne menjünk túl sokat egy nap, mert én már szerencsére tudtam, hogy az lehetetlen.

TIPP neked, hogy te se tervezz túl nagy távokat itt, mert egyrészt Norvégiában nincsenek autópályák, másrészt, mert úgy is 5 percenként meg fogsz állni fotózni :) Az utak nagy része 1 sávos és 80-90 km/h a sebesség korlát, de sokszor szerpentines, vagy csak kanyargós, vagy keskeny, vagy épp átmegy egy alagút a hegyek között, netán az óceán alatt. Szóval nem egy rohanós hely ez, kérem szépen. 

A mi tervünkben így ~ 200 + 300 + 200 km szerepelt arányosan elosztva. Alapvetően a turisták által nagyra értékelt csodákból is kíváncsi voltam 2-re, a nagyon híres Trollstigen útra és a Geiranger fjordra, igazából úgy anblokk a fjordok látványára. Hívogattak :) Az igazi függőleges, tengernyúlványokból kicsúcsosodó változatok. Mert az valami csodálatos lehet!

Emellett igyekeztem kultúr és egyéb "norvégos"  pontokat is bejelölni, és szerettem volna megnézni, mi a helyzet a szárazföldön..így bekerült a tervbe romtemplom, design kilátópont, gleccser, nemzeti parkok, folyók, tavak, hegyek, völgyek, minden, mi szem-szájnak ingere. Igyekeztem vegyíteni az ismert és spontán/ aprócska helyeket, és legtöbbször amúgyis a szívünkre hallgattunk, hogy valahol megálljunk-e, vagy tegyünk-e kitérőt valami kulturális, vagy természeti látványosság irányába. 

TIPP, hogy nézz meg sok helyi ajánlót, mert Norvégiában rengeteg csodaszép hely van, és azért szerencsére ezek egy része még rejtett. Tipadvisor mellett ajánlom a visitnorway oldalt, ahol aktivitások lehetőségei is felbukkannak (gleccser túra, kajak, stb.) és ismert blogok, úti magazinok norvég ajánlóit is érdemes szemezgetni. Én alaposan megtervező vagyok, de itt most azért félig-meddig mégiscsak spontánkodtunk.. 

TIPP az is, hogy ne gondold, hogy majd 1 hét alatt bejárod Norvégiát. Többszáz turistával találkoztam a vendégházban, akik 1, 2, 6 hétre jönnek, és akkor se járják végig az egész országot..ezért legközelebb is visszatérnek! Persze ők tehetősek, mert a barátságodnak a pénztárcáddal itt már 1 hét után is lőttek. Mindenesetre Norvégiának 1-1 szeletét meg lehet nézni néhány nap, vagy 1 hét alatt. És az a nagyon jó benne, hogy az az 1 kicsi szelet garantáltan csodálatos lesz, legalábbis minden egyes eddigi szelet, amit én láttam, tényleg az volt. Íme a mi szeletünk kizoomolva. Hát nem kicsi ország :) 

És persze TIPP az is, hogy nézz utána, mikor melyik útszakaszok nyitottak. A kompok jellemzően járnak egész évben (azt hiszem), de több olyan út van, amit akár egy bő félévre is lezárnak, mert vízesések, kőomlások, jeges, havas, nem kezelhető útszakaszok vannak rajtuk. Pl. a Trollstigen is ilyen, nem látogatható, csak nyáron.

Ezért talán jó TIPP az is, hogy jól gondold át, mi érdekel Norvégiából, mielőtt elindulsz, mert nem mindent kaphatsz meg minden évszakban ugyanúgy a tájból. A szállásárak jóval olcsóbbak, és a repjegyek is, ha nem főszezonban jössz, de akkor már talán inkább az őszt ajánlom, vagy a tavasz végét, amikorra a természet már tényleg felébredt téli zord álmából, és kinyíltak a fák, színes a táj, de azért még hó is van a hegycsúcsokon. 

Node, kis utacskánkra és a kocsibérlésre visszatérve, kicsit izgultunk, hogy kell-e valami speciális nemzetközi jogosítvány-papír, illetve hogy a magyar bankszámlámról levonnak e egy óriás depozitot, vagy nem, mert ezek a feltételek szerepeltek a bérlésnél. Nekem persze épp a depozit alatti összeg volt a számlán akkor, az utalásom a másik számláról meg persze nem érkezett meg időben.., szóval épp ezért szállásfoglalás nélkül indultunk útnak, nehogy potyára foglaljunk. Végülis minden rendben ment, miénk lett egy remek, szinte vadiúj Ford Fiesta, és elindultunk.

Még egy TIPP így az elején: ne számítsd jó időjárásra, és akkor pozitívan csalódsz, ha az idő mégiscsak jó lesz. Én napok óta néztem az előrejelzéseket, és nagyjából az első délutánra mondtak naposabb időt, utána esőt, borús, felhős időjárást ígértek 2 napig. Gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy nem látjuk majd a Geiranger fjordot, mire odaérünk másnap, és a többi magas hegy is a felhők fölött fog csak díszelegni, és nem nekünk. Hát nem így lett!

Szinte egész végig csodálatos időnk volt, sütött a nap, vagy éppencsak eltakarták a felhők, és mindent szinte teljes pompájában csodálhattunk meg. Egyszer esett, de akkor se volt alacsonyan a felhőzet, és messzire elláttunk, és még a színek is különlegesek lettek tőle. De nem mindenki ennyire szerencsés, ezért talán megéri kicsit hosszabb időre jönni. Volt olyan turista páros, akik amcsiból jöttek és 5 napuk volt, amiből 5 napig esett és fújt a szél. Ennek ellenére ők kimaxolták az utat és még kajakozni is elmentek egy békésebb helyen..! Szóval megtették, amit tudtak, mert akkor voltak itt, és elfogadták, hogy ez egy időjárásnak nagyon kitett hely. 

Mi is útnak indultunk, és először is Molde-t vettük irányba, a Kristiansundi reptérről. Triviális lenne Molde-ből Vestnesbe átkompozni, főleg, ha a gyönyörű Sjoholton át Alesundba vennénk az irányt, de mi egy kis kerülővel Andalsnes felé haladtunk inkább, mert tudtam, hogy ott várnak minket az igazi tűhegyes hegycsúcsok, ott vár a trollok birodalma! A 64-es úton haladtunk lefelé, majd a Langfjord-on kompltunk át. Csodálatosan tűzött a nap, és mi tudtuk, hogy azokhoz a káprázatos óriáshegyekhez is hamarosan közelebb érünk. 

Ez Molde széle, ellenfényben :) Azért ez is szép, no! 

Ez pediglen a komp út! 

Molde egyébként a fotózós helyszínen felül nem igazán ragadott meg, sokkal szebb városokat is láttam már, szóval erre mi egyáltalán nem szántunk időt. Mentünk a trollokhoz inkább gyorsan! Ez pedig már bizony "proper fjord view" a javából! Ámultunk, bámultunk is rendesen! 

Andalsnes, és a Romsdalfjord elképesztő látványt nyújtott. A város egyébként túrázó- paradicsom, a városközpontban található túra-centrum számos lehetőséget kínál kirándulásra és hegymászásra, falmászásra egyaránt. Ott szívesen elidőznék 1-2, vagy akár több napot is elkirándulgatva.

Ez a rendőrség impozáns épülete: 

És ez a turista és kirándulóközpont, aminek lábánál jól meg is ebédeltünk: 

Itt pedig a közeli hegyek mögötti, jobb oldali tüskés csúcs-sorminta, a Trollvegen látható, messziről: 

Trollvegennél pedig tennék egy kis kitérőt, ugyanis ez a hely nagyon megdöbbentő volt nekem, amikor először láttam. Tavasszal, amikor Osloból jöttünk fel, szintén kocsival, akkor álltunk meg az információs központnál, az E136-oson tartva Andalsnes felé. Az első képen piciben, de látszik, hogy a 300 m magas Eiffel-torony 3-4-5x ös magasságáig nyúlnak fel ezek a függőleges sziklafalak, nagyon nagyon veszélyes, de profik számára rendelkezik néhány mászható útvonallal. A vonalak a megmászott útvonalakat jelölik, az első mászók neve pedig listaszerűen szerepel.

Ez a lista nekünk személy szerint azért volt érdekes, mert az egyik név a szomszédunkat takarta, akinek itt van kabinja a vendégház mellett. Mászó. És azóta is csodálom őt ezért a teljesítményért, mert ha valami, akkor ez pl. emberfeletti. 

A hely "pikantériája", ha lehet így mondani, hogy ez a legmagasabb függőleges sziklafal legalábbis az országban, de talán még tágabb óperenciákban is. Épp ezért az életveszélyes basejump sportot űzők kedvelt színhelye. A sport űzése tiltva van, ám mégis közkedvelt helyszín, sokan érkeznek, de sajnos nem ugyanannyian távoznak innen. Rendszeresek a halálesetek. Tudom, hogy nem látni a képeken, és élőben is nagyon nehéz volt felfogni, hogy a szemem előtt magaslanak 1000-1500 méteres függőleges falak az ég felé, de így van.

Azt gondolom, hogy ez megdöbbentő látvány. Néma csendben néztem legalább fél óráig, amikor ott voltunk. A képek egyébként április közepén készültek, akkor még elég havas volt a táj. 

De visszatérve a mi mostani, gyönyörű nyári utunkhoz, gyakorlatilag a véletlennek köszönhetjük, hogy ezután a Trollstigen felé vettük az irányt. Nekem valamiért úgy volt meg, hogy ez a szerpentines világhírű "sas-út" nem a következő, Andalsnes és Valldal közötti 63-as útszakaszon lesz, hanem csak később. Ezért majdnem egy rövidebb úton közelítettük meg a szálláshelyünket! Annak előnye lett volna a víz melletti kocsikázás, és hogy áthaladunk Sjoholton, amit egy másik alkalommal én már jól megcsodáltam. Mesebeli helyecske az is, de sajna az ottani kedvező árú kempingről lecsúsztunk. 

Végül - mivel tudtam, hogy a Trollvegen látványához, a függőleges sziklafalakhoz közelebb leszünk, ha a 63-ast választjuk, ezt is tettük, mégha kicsit késő is volt már, és fáradtak is voltunk. 

Aztán legnagyobb meglepetésemre egyszercsak a Trollstigen lábánál találtuk magunkat! :D Volt nagy csodálkozás! Ekkora bakit nem gondoltam, hogy elkövetek egy ilyen út során, de egész egyszerűen nem zoomoltam rá az útra a telefonon, és nem láttam a szerpentint :) Tényleg azt hittem, ez egy másnap reggeli útszakaszon lesz. De nem. itt volt, a szemünk előtt.

TIPP, hogy érdemes nem a legforgalmasabb napszakokban menni ezekre a helyszínekre. Ugyan mi csak a véletlen folytán, de este értünk oda, és akkor egészen kellemes mennyiségű emberrel találkoztunk csak, szóval én azt mondom, a legdurvábban teleturistásított látványosságok esetében tényleg jobb a korareggeli, vagy későbbesti órákat becélozni, mert így még élvezhető is volt! Tényleg sok vendégünk számol be róla, mennyire zsúfoltak ezek a helyek nyáron.

Újabb TIPP, hogy ehhez viszont meg kell nézni a napfelkelte-naplemente időpontját, mert ugyebár Norvégiában ez 0-24 között bármikor megtörténhet az év különböző szakaszaiban, az ország különböző pontjain, hétről hétre jelentős változásokkal. Augusztus elején viszonylag későn, 23-24 körül sötétedett be, de akkor sem teljesen. Szóval este 21 körül nekünk szerencsénk volt, mert világos volt, és nyugalom. 

Az impozáns turista-központ, kávézó, és talán étterem is, ami ekkorra már bezárt persze. 

És a völgy, a szerpentin, és a lezúduló patak látványa: Trollstigen! A sas út. 

És a híres-neves kilátópont :) Nem olyan rég csinálták meg ezt a nyúlványt a nagyobb hatás érdekében, és a lábunk alatt csak rács volt, így lenézve igazán közelinek érezheted magad a mélységhez, és félelmetes is kicsit.

Szerintem ezáltal jobban is figyelsz. Geirangernél nem is volt korlát se, csak 10 cm-enként egy kifeszített drótkötél. Alattunk meg a többszáz méteres mélység. Azt hiszem, rejt egy pár telefont már az a környék! És épp tegnap volt egy beszélgetésünk keretében szó róla, hogy a legismertebb sziklanyúlványok, ahol minden turista kötelező selfie-ket csinál (Trolltunga, Prekestollen, stb.) sajnos mára nagyobb figyelmet kaptak, és "közkedvelt" öngyilkossági helyszínek is lehetnek. Tehát ezután valószínűleg nagyobb figyelmet kell fordítani erre.

Ez egy megdöbbentő kitérő volt, tudom, de visszatérve, szerintem a korlát hiány és a rácsos talajzat tényleg azt hivatott elérni csupán, hogy közel érezd magad a természethez, és azonosulni tudj vele. 

és akkor A FOTÓ: 

Bevallom, nem sok ehhez foghatót láttam, pedig jártam már pár helyen és vezettem már szerpentineken, sőt, láttam erről a helyről is számtalan turista fotót, de élőben megnézni mégiscsak merőben más volt. Ugyanez "előtte", lentről a vízeséssel: 

A híres helyszín után pedig sok sok kocsikiállóban kempingeztek vagy karavánoztak, a hegyek között, teljes panorámában,és a legnagyobb pompában, millió csillagos ingyenes szállodában megszállva: kint, a norvég természetben.

TIPP és INFÓ: Norvégiában egyáltalán nem tilos a kemping és vadkemping, de ha magántulajdonon vagy, nem zavarhatod a tulajdonost tevékenységeddel, szóval látótávolságon kívül verj sátrat. Ezen felül bárhol és bármikor lehetsz, de 1 vagy 2 éjjel után helyszínt kell váltanod. Ez egy elég szabad hozzáállás, amit szerencsére még nem használnak ki a turisták túlzottan. De egyébként számtalan kemping is van, ahol sátrazni még magyar pénztárcával is korrekt áron lehet, és akkor adott a zuhanyzási lehetőség is. 

INFÓ és FONTOS viszont, hogy a tűzrakás sokszor veszélyes és tilos! Ennek oka a szárazság, ami messze földre repíti a szikrát és azonnal nagy területeken okoz tüzeket, ahogy azt tette a svéd szomszédoknál is nyár elején, óriási pusztítást okozva. Bárhol megszállhatsz, bárhol sétálhatsz is, de figyelj rá, hogy mit csinálsz. Ha mindenképp tüzet szeretnél rakni egy vadkempingben, akkor szélcsendben, mindennemű vegetációtól távol tedd ezt lehetőleg. Pl egy patak közepén a kövön :) Nem vicc, ilyet is láttam már.  

Mi végül a kempingezős az utat választottuk, mert se kisbuszunk, se sátrunk nem volt, se bármilyen felszerelésünk kempingezéshez.. szóval miután kicsodálkoztuk magunkat, utunk a naplementébe hajló tájban tovább vezetett minket esti szálláshelyünk felé.

És elérkeztünk Valldalba, a Tafjordhoz, ahol ez a látvány fogadott minket! Az áhított, a csodált, az elképzelhetetlen függőleges hegyfalak közé benyújtózó víz, a fjord látványa. Gyönyörű volt! Mi pedig jó fáradtak, de azért itt nézelődtünk és ámuldoztunk még egy kicsit. És őszintén azt éreztem, hogyha holnaptól esik, fúj, felhős, mi ma akkor is annyi mindent kaptunk, és annyit láthattunk, hogy én elégedett vagyok. Azért persze örültem, hogy jó időt fogtunk ki utána is :D 

Majd végre megérkeztünk a kempingbe is, Stordalba, ahol nagy hegyek lábánál egy édes kis faházikóban hajtottuk álomra fejünket. 

 Folytatás következik :)