Először is jobb a legelején tisztázni, hogy a helyzet bonyolult lesz, mert igényel némi önismeretet. Az önismeret meg fájdalmas tudomány, és nem mindenki szeret élni a lehetőséggel, hogy reálisan tekintsen önnön magára. 

Aztán azt is fontos tudni, mielőtt tovább olvasol, hogy önkéntesség alatt én most kifejezetten a helpx, woof, workaway típusú "életvitelszerű" önkéntességekre gondolok, amiknek keretében az ember segít napi néhány órát, és cserébe ingyen szálláson ingyen étkezik a vendéglátóinál. Én 10 hónapos saját tapasztalatokra hagyatkozok, amit Norvégiában töltöttem. Sok önkéntessel találkoztam és dolgoztam együtt, és ők is sok más helyen segítettek már előtte- utána, valamint vendéglátóim is rengeteg esettel találkoztak már, így a sztorik száma konvergál a végtelenhez.

Jómagam sokféleképp önkénteskedtem már otthon is, színházi társulatnál, civil szervezeteknél, fesztiválon, egyetemen, és még sorolhatnám. Így nekem nagyon is adta magát, hogy ezt a módját válasszam Norvégia megismerésének, (plusz nem is volt annyi pénzem, hogy sokáig maradjak egy ilyen drága országban), és az is emellett szólt, hogy úgy gondoltam, ezt a fajta utazást viszonylag gyorsan le tudom szervezni majd, és így végre tényleg el tudok indulni utamra, mielőtt újra meggondolnám magam.

Viszont szerintem először a saját, és a vendéglátód érdekében érdemes alapjaiban végiggondolnod, neked való-e ez a fajta világlátási forma?! Én rengeteget tanultam belőle, de nem mindig volt vidám, könnyű, hepi, néha szívás volt, vagy épp csak fogalmam sem volt, mit csináljak egy adott emberrel/ helyzetben. De ezek mellett tele volt kihívásokkal, lehetőségekkel, és rengeteget adott. Remek embereket, felejthetetlen élményeket, amiket senki nem vehet el tőlem.

Perspektíva-váltás

A legfontosabb szerintem, hogy egy hosszabb távú önkéntesség teljes kiszakadás a hétköznapi életből, aminek érdemes valamennyire tudatosan nekiindulni. Mindenképpen egy jó nagy perspektíva-váltást eredményez több hónap-év távollét az életedtől, ami elsülhet jól is, rosszul is. Tudatosan, vagy tudat alatt, de változásokat fog előhozni benned egy ilyen út, amiből rengeteget tanulhatsz és újraértelmezheted saját magad.  

Szóval,

... ha szeretnél az életedben egy jó nagy perspektíva váltást 

... ha szeretnél valamin nagyot változtatni, de még épp nem tudod, hogyan.

... ha szeretnéd a világot és magadat jobban megismerni, és akár új alapokra helyezni az egész életedet

... ha van időd

... ha nincs túl sok pénzed

... ha érdekelnek az emberek, és hogy mi mindenre vagy még képes

... ha szereted a változatosságot, a változást, a kalandokat, kipróbálni új dolgokat

... ha nyitott vagy és rugalmas

... ha ott akarod hagyni a munkahelyed, családi fészket, de még nem tudod, mit akarsz csinálni helyette

... ha egyedül szeretnél lenni egy időre

akkor a hosszab távú önkénteskedés alapvetően jó módja annak, hogy elindulj, útra kelj, és kitaláld, merre tovább.

Biztos, hogy eléggé rugalmas vagy? 

Ez a leges legfontosabb kérdés. Találkoztam nálam 1000x lazább arcokkal is, és jóval görcsösebbekkel is. Láttam, hogy nem mindenki érzi feltétlen jól magát egy ilyenfajta életvitelben, és hogy ez nem mindenkinek való, mert egész egyszerűen nem sok köze van a hétköznapi élethez, még akkor sem, ha te ugyanaz vagy.

Az, hogy otthon a hétköznapokban tökre kibírod, hogyha elfogy a kifli és csak zsömle van a boltban, vagy nem robbansz fel, ha fél órát késik a vonat, még lehet kevés ahhoz, hogy egy idegen országban, idegen emberek között, teljesen újszerű és előre nem látható feladatokban is helyt tudj állni, sőt, még jól is tudd érezni magad. Az "életvitelszerű" önkéntesség alapja, hogy te segítesz, és vendég vagy. Ez egy rugalmas, dinamikusan alakuló, de egymástól mégis nagyon függő viszony közted és vendéglátód között, és számtalan olyan helyzetet hozhat, amire nem számítasz. Gyakorlatilag csak arra készülhetsz fel előre, hogy biztos, hogy nem vagy felkészülve mindenre. 

Bárhova is mész, az a hely neked új lesz, és egyben az a hely valakinek az otthona. Alkalmazkodnod kell. És lehet, hogy saját szobát ajánlanak fel, netán házrészt is kapsz, de meglehet, hogy a hálódon is osztoznod kell. A lakrészedben a körülmények nem feltétlen olyanok lesznek, amit otthon megszoktál, lehet, hogy puccosabb helyre kerülsz, de lehet, hogy sokkal szerényebb körülményeket kell megszoknod, ráadásul gyorsan. Nagy eséllyel lesznek lakótársaid, akikhez szintén alkalmazkodnod kell, mert 0-24 együtt éltek és dolgoztok, pedig még alig ismeritek egymást. Ez több, mint amit otthon a kollégáiddal töltöttél, és már az is néha sok volt, ugye? 

A változatosság gyönyörködtet. A változatosság gyönyörködtet? 

Ha az a fajta ember vagy, aki szereti minden nap ugyanazt csinálni, lehet, hogy ezt az egészet nem neked találták ki. Nagy esély van rá, hogy akár napi szinten új kihívásokkal kelljen szembesülnöd, és egy gyorsan és gyakran változó környezetben kelljen dolgoznod. Ahol én voltam, ott kb. hetente cserélődött a társaim egy része és a feladatok is sokszor változtak. Volt, akivel csak néhány napot töltöttem együtt, másokkal hónapokat is. Szóval mire valakivel összebarátkoztam, már indult tovább, vagy épp én indultam tovább.

Az érzelmek mindettől nagyobb amplitudóval hullámoznak, a sok sok újdonság pedig sokkal több energiát emészt fel, mint a megszokott, alacsonyabb küszöbű ingerek otthon, de egyben olyan változatosságot is kölcsönöznek persze a hétköznapokba, amit nehéz lenne egy állandó lakhelyen megtapasztalni.

Ha te pont ezekért indulnál útnak, akkor a legjobb, ha meg is teszed. Ha jól viseled a stabilitás hiányát, a változásokat, könnyen és gyorsan reagálsz az új helyzetekre, és jól el tudod fogadni azokat, akkor érdemes tényleg elgonodolkoznod a hosszú távú önkénteskedésről.

Az emberek jönnek, mennek

Ahogy az előző pontban is írtam, a környezet változása részint a körülötted lévő emberek jövés-menését is jelenti. Ha ahhoz vagy szokva, hogy mély kapcsolatokat ápolsz, és nagyon ragaszkodsz a barátaidhoz és a velük megszokott programokhoz, vagy épp a családodhoz fűznek szoros szálak, valószínű nehezebben fogod viselni, hogy folyamatosan új emberek érkeznek a személyes életteredbe, saját hóbortokkal, saját programötletekkel, és az együttélés során könnyen előkerülő saját rossz szokásaikkal együtt. 

Ha viszont sok kedved érzel új embereket megismerni, és nyitott vagy arra, hogy őrájuk legyél befogadó, és ne csak a saját régi szokásaid szerint tudj barátkozni, akkor valószínűleg jól megnyitnak majd ezek a barátságok, és szélesebb látókörű leszel egy ilyen kaland végére. A kultúrák közti különbségekre pedig úgysem tudsz másképp rálátni, minthogy kipróbálod, milyenek a "többiek" a világban, és megismered őket. 

Rendkívül nagy általánosságban azt tudom mondani, hogy mindenhol vannak szorgalmas, lelkes emberek és naplopók. Lelkiismeretes és lusta, proaktív és önállótlan egyedek. A munkához és szabadidőhöz való hozzáállásban rendkívül sokféle a megoldóképlet, ami egyáltalán nem csak a nemzeti vagy kultúrális háttérből fakad. 

Szabadság érzés vs. másoktól való függés

Nekem az egyik legnehezebb az volt, hogy megszokjam, nem vagyok független. Szabad vagyok, de mégis vendég. Ha el szeretnék menni valahova, nem biztos, hogy el tudok, vagy nem akkor, amikor akarok, vagy nem oda, vagy csak nem azokkal... Lehet ez azért, mert épp dolgozunk, vagy csak nincs kocsi, netán rossz az idő, vagy bármi más is közbejöhet. Nem vagyok független. Nem otthon vagyok, nem a saját javaim vesznek körül, másoktól kapok kölcsön biciklit, autót, hótalpat, csónakot, vagy bármilyen közlekedési eszközt, amivel eljuthatok valahova. Mert gyakran olyan helyeken vannak ezek az önkéntességek, ahol bizony nincs tömegközlekedés, vagy korlátozottan van. És ezek sokszor ott derülnek ki már, amikor megérkeztél. 

Ja, és a munkahelyeden laksz. 0-24 ott vagy. Minden egyes nap.

A szabad programválasztáshoz pedig az sem mindig adott, hogy az embernek legyen elegendő, és előre tervezhető szabadideje. Ha nehezen viseled, hogy változnak a műszakok, hogy nem pontos a beosztásod, hogy nem egyedul vagy ura az idődnek, hanem vendéglátóid néha összevisszáznak - mert ilyen is megtörténhet - akkor nem lesz egyszerű dolgod. Ha viszont tökre spontán rá tudsz hangolódni azonnal bármire, amit hoz az élet, és tudsz neki örülni, és nem akarsz napokig készülni egy fél napos túrára is, akkor király dolgod lesz, mert spontaneitásból valószínűleg nem lesz hiányod.

Ha még ezeken felül ráadásul egy olyan helyre is kerülsz, ahol az időjárási körülmények fő befolyásoló erővel hatnak a programjaidra, akkor gyorsan megtanulsz azonnal ugrani és elkészülni, ha épp alkalmas az idő arra, hogy csinálj valami izgalmasat. Amikor például télen az északi sarkkörön túl csak 2 óráig pislákolt valamiféle világosság odakint, iszonyúan tudtunk örülni egy fél órás pihenőnek is a nap közepén, és azonnal felvettünk 5 réteg ruhát és kimentünk sétálni vagy szánkózni egyet. Amikor valamiből nincs végtelen, akkor megtanulod majd értékelni, amennyi van belőle.

Ami viszont király dolog, hogyha jó vendéglátóhoz kerülsz és van energiája rád is. Mert akkor lehet, hogy elvisz néha kirándulgatni, körbemutatja büszkén a gyönyörű környezetet, ahol ő él, és segít megízlelni a kultúrát, amibe belecsöppentél. Vagy ha ő nem is ér rá, de jófej önkéntesek vesznek körül, akkor öröm lesz velük dolgozni is, és ha még hasonló dolgokat is szerettek csinálni szabadidőtökben, akkor aztán végképp megütötted a főnyereményt, mert lesz kivel megosztanod búd, bánatod, örömöd, heppjeid, és mindenféle új dolgot tudtok együtt csinálni. 

Szóval fontos, hogy jól tudj alkalmazkodni a környezetedhez, a lehetőségeidhez, a társaidhoz és vendéglátódhoz is, érezd, hogy meddig tart a szabadságod, és kihasználd a lehetőségeket, de ne hagyd, hogy egy bezártság érzés uralkodjon el rajtad. Cselekedj az ösztöneid szerint, használd úgy a szabadidőd, ahogy neked a legjobb. Figyelj oda magadra és a többiekre. Ha ezek mennek, eléggé nyert ügyed van baromira jól érezni magad. 

Egyedül-lét, és bizonytalanság

Baljós cím ez, de fontos számolni vele. Akármennyire szerencsés vagy és vesznek körül csodálatos emberek, mégiscsak egyedül leszel ott, ahol vagy. Fontos, hogy akarj ezzel kezdeni valamit, és jól akard/ tudd érezni magad egyedül is. Nekem a kelleténél is több tervem volt az egyedüllétre, ami nagyon hasznosnak bizonyult. Jó sok évet kellett bepótolnom, amikor nem foglalkoztam magammal eleget, és nem szerettem egyedül lenni. Így most bármikor szívesen elmegyek sokféle programra akár egyedül is, akár másokkal is, és ez elég jó szabadság érzetet ad. Amikor lehet, akkor azt csinálok, amit csak szeretnék. 

De azt azért hozzátenném, hogy olyan fajta magánéleted, mint ami otthon van, útközben valószínűleg nem lesz. Mindig mozgás lesz körülötted, és változások. Nem leszel annyit egyedül, jó esetben egy hálószobád azért lesz, ahol bekuckózhatsz, ha magányra vágysz, de nem mindig adatik majd meg ez a lehetőség.

A bizonytalanságot viszont én speciel jobban kezelem már, mert jobban megszoktam, hogy nem biztos talajon mozgok, és kevésbé lep meg, ha kimozdul alólam. A függetlenségem, az egyedül-létem előnyömre próbálom fordítani, és élni a lehetőségekkel, amelyeket ezek a szabadság-faktorok adnak. Amikor pedig rosszul érzem magam, beszélgetek azokkal, akik jó hatással vannak rám és ott vannak, támogatnak a háttérben. <3 

Elvárásaid mind felejtsd el

Még egy fontos dolog, amit a hétköznapi életben is jó gyakorolni. Ne legyenek elvárásaid, mert itt aztán biztos, hogy csalódni fogsz. Jó dolog felkészülni, mi jön majd, de úgyse úgy lesz, sajnos vagy szerencsére. Ha elvárásokat támasztasz, nehezebb lesz reagálni a valódira, a jóra, a csodára, ami történhet veled. Ha képes vagy belemenni ebbe úgy, hogy nem rajzolsz le egy képet, amit később a valóság úgy is lerombol, sokkal mesésebben jössz ki a végén. Néha nehéz lesz és le kell győznöd magad, ára lesz a csodáknak, de át tudod élni őket és élvezni az apró örömöktől kezdve a legkomolyabb bakancslistás kihúzott vágyakat is. 

Ha magadra ismertél ...

és úgy érzed, hogy mindezek neked jól mennek, vagy épphogy szeretnél ezekben a tulajdonságokban erősíteni, netán épp egy olyan élethelyzetben vagy, ahol jól jönne ez a bizonyos perspektíva-váltás, akkor gondold át, merre és mikor tudnál elindulni, és kezdd el szervezni! Ki kell várni az időt, amíg készen állsz rá, de utána elképesztő erővel tudsz majd belevágni talán életed legnagyobb kalandjába, amiben rengeteg csodát tudsz majd átélni, amiket soha senki nem vehet majd el tőled.