Nagyon érdekes volt visszaolvasnom, hogy mit gondoltam mindössze 9 nap után a norvégokról. A lelkesedés, az újdonság öröme, és a rózsaszín szemüveg azóta persze elillant, de az érzésekre emlékszem. A rengeteg rácsodálkozásra, és pozitív képekre. Épp ezért most felelevenítem ezeket a legelső benyomásokat, és egy következő bejegyzésben meg jól összeszedem, hogy az azóta eltelt 9 hónap mi mindent változtatott a meglátásomon. 

"Jó nehéz erről írni, de napok óta figyelek. Persze nem sok norvégot ismerek még, és alig láttam valamit az országból is. De amit láttam, azt imádtam és a legelső norvégom, a vendéglátóm iszonyú jófej. (szerk: önkéntesként érkeztem egy vendégházba 2017 szeptemberében, ahol minden feladatba azonnal nemcsak, hogy bepillantást nyertem, de be is kellett tanulnom, mert pár nap után gyakorlatilag vezető/ főnök nélkül én vittem a helyet 1 hónapig..)

Nagyon kedves, vendégszerető, jóindulatú, rugalmas, ad a minőségre, és az elejétől jól kijövünk. A vendégháza régen egy halfeldolgozó manufaktúra volt, ilyen halakat szárítottak és tároltak itt egészen ‘62-ig, aztán megszűnt ez a fajta halkészítés, és bezárták a házat is. Eladóvá vált az épület, ő pedig kb. 9 évvel ezelőtt első látásra beleszeretett és megvette. Éveken át újítgatta apró lépésenként, hogy tökéletes és családias, autentikus hellyé váljon.

Hirtelen álmodozni kezdtem újra, hogy egyszer nekem is legyen egy ilyen helyem. Eddig inkább kávézó vonalban gondolkoztam, de a lényeg hasonló. Szeretetteli vendéglátás. 

Mert ennek a háznak története van, amit ugyanolyan lelkesedéssel mesél el minden vendégének. Ugyanolyan lelkesedéssel ad útbaigazítást és főz rénszarvas ragut, vagy épp süt finom, frissen fogott halat mindenkinek. Számomra ilyen egy jó vendéglátó. Rengeteget tanulok tőle és egy ilyen hely vezetéséről, működtetéséről, elvekről. Már amikor itt van, mert amúgy Osloban dolgozik.. De a konkrét feladataimról majd máskor… :) most vissza a norvégokhoz. 

Angolul a peaceful, pure, positive, quiet, reasonable szavak jutottak eszembe róluk elsőre. Tiszta gondolkodásúak, ezt a designjuk is jól mutatja, szóval ezt sejtettem. A természetközeliség tényleg megnyilvánul sokféleképpen. És feleslegesen nem bonyolítanak dolgokat, az egyenes úton mennek, ráadásul előre. Lehet az ember őszinte, hibázhat, no problemo, emberek vagyunk. Megértőek, mókásak, kedvesek. Szerintem nyitottak is. Persze még nem láttam őket télen, amikor folyamatosan sötét van és mindenki befordul :) 

De amit most látok, hogy egyszerűen és értelmesen élik az életet, gondolkoznak, a logika útjait járják. Egyenesek. Elmondják az őszintét akkor is, ha nem bók, és nevetnek közben, így nem bántó .. A dolgokat úgy csinálják, ahogy kell, rendszerben, de nem túlvariálva. Biztos széles a paletta itt is.. de amit látok a vendégeken, hogy szeretnek nevetni és élvezik az élvezhetőt. Nem a hibát keresik, hanem a jót. Értékelik a jó vendéglátást és megköszönik. 

A vendéglátóm pedig bízik bennem, értékeli az önállóságom, a gondolkodni tudásom, és a kreativitásom megbecsüli. Lehetőséget ad megnyilvánulni, úgy csinálni valamit, ahogy nekem kézre áll. És közben megadja azt is, amire szükségem lehet. Iszonyú jókat eszek, és rengeteget tanulok mindenről a főzéstől a vendéglátózáson át a norvég részletekig. Magamról is tanulok persze, tudatosan figyelem a viselkedésem és próbálok jó lenni. Lelkiismeretesnek lenni, hogy kiérdemeljem a fenti jókat. Cserébe e jóságért, ami itt épp körülvesz, nem esik nehezemre. Minden csak hozzáállás kérdése. De újfent vissza a norvégokhoz :) 

A táj az egyik, ami miatt jöttem, és nem véletlenül. Minden pillanatban elámulok a természet itteni vetületeitől. A szikláktól és kövektől, a moháktól, fűtől, bokortól, fától, a természet változó színeitől, az időjárás hatásától, a látótér mindennap változó határától, a hegyektől, a tengertől, a morajlásától, a fényektől, a hangoktól, az anyagoktól. Ahol tegnap sétáltam, ott egész egyszerűen úgy éreztem, hogy egy filmben vagyok. Hogy a képkockákat építik körém folyamatosan, és én benne vagyok a filmben és mozgok és 3d-ben zajlik az élet. Végülis valami ilyesmi történik, zajlik az élet. Csak éppen ez nem álom, hanem a valóság. Minden íze és illata és képe igazi, és mégis hihetetlen. Nagyon szép és minden nap kicsit más. Ráadásul a sziget minden pontján is egy kicsit más.

A közlekedésről

Az épített környezet is elámít ám. Mindenhol megtapasztalom, hogy már attól máshogy érzem magam, hogy milyenek az utak, sőt, attól is, hogy mások a felvestések. Itt vannak ilyen mókás, másfél sávos utak például (minek szélesebb, ha alig jönnek szembe..) Reasonable emberek ezek, egy hídon is elég 1 sáv, és középen szélesítik csak ki, hogyha mégis rákeveredne két jármű arra a fránya hídra. Járda is elég az egyik oldalon, hisz alig sétálnak át rajta emberek. Ugyanígy vannak kevésbé forgalmas, egy sávos utak, meet pointokkal, ami M betűs kék tábla jelzi jól láthatóan előre, hogy ott bevárhatják és kikerülhetik egymást, ha van szembeforgalom.

Amőba telkek és házak mindenütt

És az egyik legjobb vicc, amit a hostom mondott és amin azóta is mindig mosolygok, mert igaz: “Norwegians just live everywhere”

Szóval a norvégok mindenhol laknak. És én mondom néktek, a mindenhol az egy elég jó hely. Itt nincsenek parcellák, rendezett kerthatárok és kerítés. Házak vannak, itt-ott-amott, mindenfelé. Mert ők egész egyszerűen felhúznak egy házat cölöp alapokra a sziklákon ott, ahol kedvük tartja. És működik. Nyilván vannak valamiféle tulajdonlások, de az biztos, hogy kocka telke senkinek sincs vidéken. Felhúzzák tehát a házat, és aztán feltöltenek kövekből valami kocsibehajtót, netán építenek egy betonutat és jönnek sorba a házak köréjük, mögéjük.

A legtisztult gondolkodásnak, a felesleges energiák el nem pazarlásának és a praktikuk megoldások térnyerésének egy remek példája ez a lépcső, amin szintén jót kacagtam. Azóta máshol is láttam ilyen dupla-bejárat megoldást, az alsó a fészer/ állattartásra alkalmas szint/ pince, a felső pedig a lakórész. 

És a hát a házszínek.. nem látok még rendszert, de van itt nagyon különleges mustársárga, méregzöldbe hajló fekete és persze sok fehér és vörös ház.. mégis olyan szép rendszert alkot az egész. A fa külső burkolatokat imádom, és persze belül is rengeteg fát használnak, álom. Meleg, természetes, egyszerű és nagyszerű álom. 

És a norvégok CUKIK. Felteheti a kezét, aki utálja ezt a szót, de merje valaki bevállalni, hogy ez a kukatároló vs postaláda fa építmény a kötélből kirakott betűkkel, vagy a túraútvonalon lévő random tárgyak (őskori vezetékes telefon, lámpa, bakancs, babacumik), vagy a kert dekoráló wc ülőke installáció nem cukik. Mert azok.